Emlékek bőröndje címmel indul útjára időseknek és fiatakoknak szóló intergenerációs mesekörünk, mely a XII. kerület Hegyvidék Önkörmányzat támogatásával valósul meg.
Helyszín:
1126 Budapest, Kiss János altábornagy utca 33/b, Idősek nappali klubja.
Résztvevők:
· az Idősek klubja tagjai – önkéntes jelentkezés
· XII. kerületi gimnáziumokban tanuló diákok – önkéntes jelentkezés
Közreműködő szakemberek:
1 fő mese- és művészetterapeuta, családszociológus, mentálhigiénés szakember
1 fő önkéntes drámapedagógus
A projekt kezdő és záró időpontja: 2025. 10.10. – 2025.11.28.
A 6 alkalmas folyamat tematikája:
1. Ismerkedés – Idősek és a fiatal generáció találkozása
· Történetek múltból, fényképek feldolgozása, emlékkönyv készítése
2. Első szerelem
· Szerelmi történetek, mesealkotás, szimbólumrajz, a szerelem jelképei generációs nézőpontból
3. Házasság, elköteleződés
· Bölcsességek, titkok megosztása, párkapcsolati hiedelmek feldolgozása, A Bölcsek Köve, életbölcsességek gyűjteménye, mandalakészítés
4. Kapcsolati krízisek
· Konfliktuskezelés szerepjátékokkal, vizuális alkotás („Életfa”) – a kapcsolati elágazások és fordulópontok ábrázolása
5. Elengedés, búcsú, emlékezés
· Gyertyagyújtó ceremónia, mesemondás, haikuírás, kollázs
6. Életbölcsességek, tanácsok
· „Életút térkép” alkotása, generációs tudás átadása, záró rituálé
Az utolsó Intergenerációs foglalkozáson birtokba vettük azt a padot, amit a Hegyvidéki Önkormányzattól kaptunk „kölcsön”, hogy közösen alkothassunk, hogy példaként állhasson. 
A közös találkozások és a hosszú, egymásra épülő folyamat végén fontosnak tartottuk, hogy méltó lezárást adjunk mindannak, ami közöttünk megszületett. Ezért a Gesztenyés Parkban felavattuk a közösen készített padot, megálltunk, elbúcsúztunk egymástól, és köszönetet mondtunk a közös munkáért, a megosztott történetekért, a jelenlétért, a bizalomért.
A pad nem csupán egy tárgy, hanem nyoma annak a találkozásnak, amely idősek és fiatalok között létrejött. Egy hely, ahol meg lehet pihenni, ahol tovább él mindaz, amit egymásból kaptunk. A bőröndjeink új és régi történetekkel gazdagodtak, amiket magunkkal viszünk hosszú utunk során.
Ez a folyamat mindannyiunk számára életre szóló élménnyé vált, az idősek tapasztalataiból és emlékeiből, valamint a fiatalok kérdéseiből, kíváncsiságából és jelenlétéből egy közös tudás, közös emlékezet és valódi kapcsolódás született. Ezzel a lezárással nem véget ért valami, hanem pontosan, hogy folytatódik, hiszen a találkozások nyomot hagytak bennünk, és a kapott bölcsességek, újdonságok ott lesznek a buszon, a kapcsolódásainkban, mindennapjainkban, örömeinkben, bánatunkban.
„Ez a pad nem beszél.
De emlékezni fog.
Ránk, és mindenkire,
aki majd egyszer ráül.”
